Egy nap átmentem az egyik barátnőmhöz. Úgy volt, hogy lemegyünk a városba. Amikor beléptem a lakásukba, anyukája viccelkedve megkérdezi tőlem:
- Rebi, befoghatunk?
- Mit kéne segíteni?- kérdezem én.
A barátnőm öccsének kellett egy kottát leolvasni. 7 éves, és nem merte megkérdezni, hogy segítek- e neki. Persze segítettem, és utána az anyukája mondta a kisfiúnak, hogy nem kell szégyelni, ha segítséget kell kérni valakitől. Én erre azt válaszoltam, hogy szívesen. Totál úgy jött le, mintha kikértem volna magamnak, hogy köszönjék meg nekem, hogy segítettem. Anyukája persze zavarba jött. Hát még én! Aznap még legalább 5- ször megköszönte még tőlem a segítséget, én meg nagyon kínosan éreztem magam.


(Rebeka)